Csütörtök délelőtt igazi varázslat költözött az alsó tagozatra. Már kora reggeltől boldog suttogás és izgatott találgatás lengte be a folyosókat: „Mikor jön? Hoz-e csomagot? Vajon tényleg meghallja, hogy jók voltunk?” A gyerekek szemében csillogó várakozásból érezni lehetett, hogy ez nem egy átlagos nap lesz.
A Mikulás idén sem feledkezett meg a kicsikről, és különleges meglepetéssel készült. Nem egyedül érkezett: két mókás, szelíd krampusz kísérte, akik vidám incselkedéssel teremtették meg a hamisítatlan ünnepi hangulatot. Ahogy beléptek a tantermek ajtaján, a gyerekek arcán egyszerre jelent meg a meglepetés, a csodálat és a felszabadult öröm, és némi ijedtség is.
A Mikulás minden osztályban megállt, beszélgetett a gyerekekkel, meghallgatta az énekeiket, verseiket, a krampuszok pedig játékos huncutságokkal tették még emlékezetesebbé a találkozást. A kicsik áhítattal figyelték, ahogy a nagyszakállú piros zsákjából előkerülnek a csomagok.
A nap végére minden gyermek boldog mosollyal és egy gondosan összeállított csomaggal térhetett haza – de talán még értékesebb volt az az élmény, amit a közös ünneplés, a várakozás izgalma és a szeretettel teli hangulat adott nekik.
Ez a csütörtök délelőtt biztosan sokáig emlékezetes marad mindannyiuk számára: egy nap, amikor a Mikulás ismét bebizonyította, hogy a csodákhoz néha elég egy kedves mosoly, egy piros sapka… és néhány krampusz.
