Karácsonyi mese
Egyszer, réges-régen a kerek erdő közepében egy kismackó ült egy kivágott farönkön.
Éppen arról álmodozott, hogy vajon mit fog kapni a Télapótól. Azt gondolta, hogy mivel rossz maci volt, mert például ellopta a méhek mézét, meg elcsente az udvarokról az áfonyát, ezért arra az álláspontra jutott, hogy biztosan semmit! Ezen tanakodott hosszú napokon, heteken át. Míg nem eljött az ideje a téli alvásnak.
A kismackó már jó ideje aludt, de egyszer csak felébredt, és eszébe jutott, hogy ő bizony nem tette ki a gyönyörű, kitisztított csizmáját a barlang bejáratához. Szegényke azt hitte, hogy már nagyon elkésett ezzel, de amikor ránézett a naptárra és rájött, hogy még nincsen késő.
Ezzel vissza is feküdt, de egy gond volt, még hozzá az, hogy nem tudott elaludni. Hogy miért nem? Mert három nap múlva itt a karácsony!
– Vajon kapok valamit vagy nem? Talán egy kisautót vagy virgácsot? Vagy talán a Télapó nem is tud arról, hogy létezem? Vagy rajta vagyok a fekete listán? – így morfondírozott magában a mackó.
Addig gondolkodott, hogy végül elaludt.
Három nap múlva a bejárat felől behallatszó fura zajokra ijedt föl: egy csengő meg egy öregember hangjára, patkók dobogására.
Hát, abban a pillanatban egy nagy csattanás jött a kéménye felől.
– Ho, ho, hoó, kismaci, boldog karácsonyt! Itt van, amit kértél tőlem, de én is kérek valamit! Ne lopjál több mézet meg áfonyát! Na, viszlát, mackó, jó éjszakát kívánok! – mondta neki a Télapó.
A kismackó nem tudta, hogy álmodik, vagy ébren van. Gyorsan kiszaladt, de a szánnak már csak a nyomát látta.
– Köszönöm, kedves Télapó! – kiáltotta.
Odabent kibontotta az ajándékot, és az volt, bizony az, egy sárga versenyautó, amire annyira vágyott!
Ilyen boldogságban telt a mackó első karácsonya, és ahogy megígérte, soha többé nem tett semmi rosszat!
(Németh Zsombor)
