A MAGYAR KULTÚRA NAPJA ISKOLÁNKBAN

2017.01.23.

Részletek az előzetes feladatokból

Egy hét ükapámmal

„ Az ükanyám tárt karokkal várt. Mindenkire furcsán néztem, mert mindenkin puffos ujjú ing volt, gyöngynyaklánc és gyöngypárta, és a szoknyájuk meg olyan hatalmas és olyan sok volt, azt hittem elájulok! Megkérdeztem az ükanyámat, hogy miért van mindenki ünneplőben, erre ő csak annyit mondott: Drága kincsem ez a sárközi népviselet, a nők mindig ilyen ruhát viselnek, mert nálunk ez a szokás.”
(Kállai Letícia
8. a osztály)
„A házuk vályogból készült és náddal volt befedve, a padló meg döngölt volt. Ükanyám birodalma a konyha volt. Kemencével fűtöttek és gyakran abban is főztek. Az ebéd krumplileves volt kemencében sült kovászos kenyérrel, amit egy furcsa cserépedényben kaptam. A ház előtt sok csirke, liba, kacsa szaladgált.”
(Poták Marcell,
Szabó Péter,
Dobozy Ádám
6. a osztály)

„ Másnap igen megilletődtem, mikor 4 órakor kellett felkelnem a kakas kukorékolására. Itthon nem ilyen körülményekhez szoktam. Míg én álmosan kászálódtam ki az ágyból, addig mindenki élettel telten sürgött-forgott. A gyerekek iskolába készülődtek. Az ük nagymamám megfejte a tehenet, majd öregtésztát főzött a konyhában. Úgy döntöttem én is besegítek neki: vizet hoztam a kútból, előszedtem az edényeket, majd gondosan elcsomagoltam bakóba a kész elemózsia egy részét, hogy aztán kivigyük a földre ük nagyapámnak.
Épp a gabonát kötötte kévébe, majd rakta hetesével kúpba, hogy aztán a szárából készült kötéllel összekösse. Szinte egész napját munkával töltötte. „
(Bognár Vanessza
8. b osztály)

„A ház szépen fehérre meszelt, tornácos volt, nádtetővel a tetején. Ük nagymama, miközben főzött mindig énekelt. Ami eszébe jutott. Népdalokat, de volt, hogy amit ő talált ki.. Ez volt a szórakozásuk. Gyakran összeültek a szomszédokkal beszélgetni. Újság, tv egyáltalán nem volt.
Télen a jó meleget adó kemence mellé ültek. Este a petróleumlámpa köré gyűltünk és történeteket meséltek ük nagyszüleim.”
(8.c osztály)

„A minap egy egészen különleges álmom volt. Visszautaztam az időben, egészen az ük szüleim idejéig, 1909-ig. A hét elején nagyon furcsa volt a régi élet, de pár nap múlva megszoktam, hogy nem volt tv, okos telefon és az utakon autók.”
(7. b osztály)

 

„ Az 5. napon elmentünk színjátszó körbe a papával és a nagymamával. Nagyon élveztem, sok új dolgot tanultam. Énekeltünk, játszottunk, illetve meséket is mondtak nekem. Fánkot sütöttek az idősebbek, én is ettem belőle. „
(6. c osztály)
„Egyébként képzeld, azt is megtudtam, hogy a konyhában minden edénynek, eszköznek más és más szerepe van. Vannak kancsók, amikkel vizet hordanak, vagy csak vizet tárolnak bennük. Vannak köcsögök, amiben csak tej; csuprok, amikben tejföl vagy méz szokott lenni. A poharak inkább bögrék, fémből készültek és fülük is van. Az edények különböző méretűek. Van, amelyikbe ketten is beleférnénk. Itt nem nagyon használnak lapos tányért, azok a falon díszelegnek, főleg a szép mintásak. Evésre inkább mélytányért vesznek elő, abból esznek minden fogást. Evőeszközök, vagyis eszcájgjuk is van. Ezek közül legtöbbet a kést, és a kanalat használják. Emellett el sem hiszed, mennyi mindenük van még. Van itt kas, kosár, szita, rosta, üst, lábas, serpenyő, fazék, kanna, demizson, mozsár, daráló, mérleg és még egy csomó minden.”
(Oláh Lilla
6.b osztály)
„ Az ük nagymamám neki állt ebédet készíteni, addig én kitakarítottam a házat, és utána megetettem a tyúkokat és a disznókat. Ezután az ükmamám megmutatta és elmondta, hogy milyen ruhákat szoktak hordani. A nők térd alatti ruhákat hordtak nyáron, télen vastagabb ruhákat, a fejükön kendőt viseltek. A férfiak télen is és nyáron is hosszú nadrágban jártak, nyáron vékonyabb télen vastagabb hosszú ujjú inget vettek fel hozzá.”
(7. a osztály)
„Tudod mi az a sparhelt? Na, eddig én sem ismertem! Az egy régi sütő féle, de főzni is lehet rajta. Ma öreglebbencset főzött mama bográcsban.
Képzeld! Tegnap beengedett mama a tisztaszobába. Jó sok dunyha volt ott, meg hat vánkos egymás tetején. Tudod mi az? A párna régi neve.
Tegnap átmentünk Terus nénihez, segítettünk neki a tollfosztásban. Olyan furcsa szaga volt. Hát, megtapasztaltam, hogy az öregek is szeretnek pletykálkodni! Mindenféléről beszélgettek., de énekelek is népdalokat. Jól szórakoztunk. „
(Punyi Panni
5. b osztály)

 

„Ahogy meséltem neked pénteken, az őszi szünet idejére eljöttem Cserépfalvára az ük nagyszüleimhez. Az évnek ebben a szakában a falu apraja nagyja a szőlőkertben dolgozik, így nekem is ki kellett vennem a részem a szüretből. Már kora hajnalban keltünk, a mosdótálban megmosakodtunk, magunkra vettük a ruháinkat és kötényünket és kosarainkkal a hátunkon kisétáltunk a szőlőskertbe.”
(5. a osztály)

MÉG TÖBB KÉP